Mesterséges sötétség
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, szeptember 26 - 11:41
Mint feketén fénylő tinta,
lopakodva ivódik belém
a mesterséges sötétség.
Fölöttem tornyosulva bontja,
teríti rám oly ördögi
mosolyát a szürkület ura.
Nem fénylik itt most semmi sem,
csak a szeretet fehér fénye,
ami szívemből árad ki.
Kép: Vörös Eszter Anna: Mesterséges sötétség
Csatolmány | Méret |
---|---|
images (76).jpg | 8.91 KB |
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2015, szeptember 26 - 11:45
Permalink
Van egy nagyon jó kép hozzá,
Van egy nagyon jó kép hozzá, de sehogyan sem sikerül betenni...csak itt mondok ilyen téren csődöt, mindenütt sikerül feltölteni, de itt nem, pedig most jó lenne, mert a képhez írtam a verset...Valaki segítsen...
hzsike
2015, szeptember 26 - 13:19
Permalink
Föltettem, remélem így
Föltettem, remélem így gondoltad, kedves Erzsike. :)
Nagygyörgy Erzsébet
2015, szeptember 26 - 16:44
Permalink
Kedves Zsike! Köszönöm szépen
Kedves Zsike!
Köszönöm szépen a segítséget, így jobban lehet érteni...
Erzsike
Csilla
2015, szeptember 28 - 21:35
Permalink
Az elég kell legyen! Oszoljon
Az elég kell legyen! Oszoljon az a sötét végre! :)
Kicsi az a kép, ami ihletett, de azt hiszem, sikerült megfejtenem....:)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2015, szeptember 29 - 10:38
Permalink
Kedves Csilla! Örülök, ha
Kedves Csilla!
Örülök, ha tetszett, volt róla nagyobb kép is, de ez fért be...
Erzsike
hzsike
2015, szeptember 29 - 09:38
Permalink
Renekül megidézted - sokat
Renekül megidézted - sokat sejtetően - a képet.
Ölellek.Zsike :)
Nagygyörgy Erzsébet
2015, szeptember 29 - 18:58
Permalink
Kedves Zsike! Köszönöm, hogy
Kedves Zsike!
Köszönöm, hogy olvastad szerény kis versemet.
Erzsike