Magány

Ha bukottként tévelygek utamon,

te legyél enyhítő körülményem;

s képzeletem állandó vendége,

akit szerelmes emlékként  őrzök.

 

Ha vihar közelít a szirteken,

leszel-e lelket burkoló sálam?

Megkövült szívem falát bontod-e?

Akaratom makacsát oldod-e?  

 

Alkonyóra csendjébe vonyítok,

ordashangú az éjjeli magány.

A Hold is hátat fordít nélküled,

s koldus lényem örökké érted küzd.  

Hozzászólások

barnaby képe

Tetszik ez az "anti-rimes" vers...illik a vers hangulatához,kissé sötétebb világához.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Barnaby!

Öröm, ha tetszett.

Szeretettel Erzsike

Haász Irén képe

Engem is a hangulata fog meg... pedig komorak azok a színek...

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Köszönöm, hogy olvastad, csak egy gyors kis vers.

Szeretettel Erzsike