Kerítésen, fákon

Mysty Kata
Kerítésen, fákon!
 
Igazi volt! Pajkos, démoni
nevetésből sírás lett, majd
hancúrozás, futás, és bocsi...
 
   ha most már rosszul.. emlékszem rád...
Te a félszeg, én bátor, merész.;
versenyben az, aki élen járt.
 
A sarkalló  játékszenvedélyt,
sok ötlet, s még több követett,
kerítésen, fákon, szerteszét!
 
   Botorkált velünk jókedv és remény,
önfeled móka, - virgonc ; soha
nem fárasztó napi esemény.
 
Gyermekek voltunk, - úgy igazán,
játék az udvaron, a kertben...
fel itt cseperedtünk vigaszán.

Képhez írt vers!