Kódolatlanul...
Beküldte barnaby - 2014, január 1 - 14:41
Távol az ostoba világ minden zajától
kizökkent idő szurok-sötétjében,
szeplőben fogantatás. Pallót varázsló
lélek. Asszony, pendely-fehérben ébren.
Szellőtakaró vállán, sírva karikázó,
világpárlatú kémény, virágszáj-tátika élmény.
Illatos aranymozsárban dohogó len paripák…
Selyemhorzsolás a tenyeremen nyakszirtpihéd.
A hetedik bőröd, lehulló szalmafény-tincsek
árvalányhajad. Hogy repülnek! Csak repülnek…
Tiszta-tó kráterben mélykék a szemed.
Örvénytengerbezuhanás, tudattévesztéssel.
Reménytelen szándék kiegyezni az Egésszel…
Hozzászólások
Mysty Kata
2014, január 1 - 16:16
Permalink
Szoknom kell ezeket a
Szoknom kell ezeket a szokatlan dimenziókat, megközelítéseket!Asszonyod kódolatlanul is része az Egésznek! Szeretettel olvastalak! kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
barnaby
2014, január 2 - 19:44
Permalink
Köszi Kata.Te kezdesz már
Köszi Kata.Te kezdesz már "megfejteni" engem...örülök ennek.Szeretettel láttalak:B:)
hubart
2014, január 1 - 17:45
Permalink
Szépek a képeid, de bevallom,
Szépek a képeid, de bevallom, nem értem a verset.
barnaby
2014, január 2 - 19:43
Permalink
Köszönöm Feri, hogy
Köszönöm Feri, hogy olvastaD.Pedig "kódolatlanul"írtam...:)vagy mégsem teljesen?:)
M. Karácsonyi Bea
2014, január 1 - 19:32
Permalink
Szép képek egy általad
Szép képek egy általad teremtett szűrőn: érzés, szépség villanások. Szép kísérlet. Néha ilyen is kell.
barnaby
2014, január 2 - 19:45
Permalink
Köszönöm Sea.Van még egy pár
Köszönöm Sea.Van még egy pár hasonló "agyament versem, de nem borzolom az idegeiteket velük, ígérem.:)
barnaby
2014, január 3 - 16:28
Permalink
Nagyon köszönöm neked Joe,
Nagyon köszönöm neked Joe, hogy megértettél, mit is szerettem volna elmondani-nagy örömmel tölt el az értő olvasásod.Még annyit kiegészítésképpen-csak utalással-a "virágszáj-tátika élmény" a Nőiség, az érzékiség jelképére, a lótuszvirágra, mely kinyílottan várja a szerelmet.mint a tátika...örülök a véleményednek a versről, üdvözöllek:B:)
Haász Irén
2014, január 3 - 14:21
Permalink
Nekem túl kódolt...:))) Az
Nekem túl kódolt...:))) Az világos volt végig, hogy ez tulajdonképpen a szerelem, ill. a szerelmi aktus leírása, vagy tévednék? De annyira bonyolult, hogy még Joe ízekre szedése után is érthetetlen részek vannak benne. Viszont kiemelném a szépséges szóösszetételeket - azok nagyon tetszenek, csak hát a megértés...
Nem írtam volna véleményt, ha nem sajnálnám a szépség és értelem összhangját, ami itt hiányzik nekem.
Bocsánat...
barnaby
2014, január 3 - 16:34
Permalink
Köszi Irénke, hogy
Köszi Irénke, hogy olvastad.Nincs semmi baj, bevallom nem egyszerű olvasmány ez a vers...de Joe, egészen kiválóan "megfejtette", amin nem is csodálkozom, mert már több versemet, melyet máshol és mások értelmetlen katyvasznak találtak, Ő ,TALÁN EGYEDÜLIKÉNTmegértette.Lehet, hogy "egy rugóra járna az agyunk?":)
hubart
2014, január 4 - 09:45
Permalink
Abban egyetértek Joe-val,
Abban egyetértek Joe-val, hogy ez mindenképpen egy jó vers. Elsősorban azért, mert úgy beszél a szerelmi aktusról, ahogy még soha, senki őelőtte. Eredeti, kifejező, láttató, és mégis diszkréten mértéktartó megfogalmazása a majdnem megfogalmazhatatlannak. Amint már előző hozzászólásomban is írtam, szépek a képeid. A bajom a verssel csupán annyi – és ez lehet, hogy nem a szerző hibája, hanem az én fogyatékosságom – hogy nem mindenütt értem a költői eszközök kapcsolódását a tartalomhoz, többszöri elolvasásra sem. Már pedig fontos az, hogy a vers ne legyen rejtvény, akadálytalanul jusson el az üzenet az olvasóhoz.
A ma emberének nincs ideje, türelme arra, hogy kétszer – háromszor olvasson el egy verset, mire megérti. Ha első olvasatra nem fogja meg az alkotás, akkor gyorsan továbblapoz. Márpedig éppen az a célunk, hogy a lírára, az olvasás esztétikai élményére kapassuk a verstől eltávolodott, de szépségre, katarzisra éhes embereket. Persze, ha megtalálja egy versben mindezt az élményt, akkor szívesen vissza fog térni rá, és akkor már elolvassa újból és újból, De azt már nem az értelmezés gyötrelmében teszi, hanem azért, mert élvezi.
Ez a baj a mai divatos posztmodern líra (líra?) legtöbb versével, hogy az eredetiségre való törekvésben átesik a Pegazzus túloldalára, és már nem is törekszik az értelmezhetőségre, hanem elmegy a rejtvény irányába. Profi kódfejtő legyen a talpán, aki első olvasatra megérti. A posztmodern szerző nem üzenni akar, hanem megdöbbenteni, sokkolni. Sokan úgy vélik, hogy ha az alkotás minél megközelíthetetlenebb, titokzatosabb, annál magasabb művészi értéket képvisel. Az alkotó bizonyára annyira zseniális, hogy nemcsak az olvasó nem érti, de már a többi alkotó, sőt, talán már ő maga sem. Az olyan ködösen megfogalmazott művet aztán meg lehet filozofálni, bármit bele lehet magyarázni, és sokan elfogadják, hogy éppen ettől jó. A Barna verse nem ez az eset, és ezt hangsúlyozom, de a magam részéről óvnám őt, hogy elmenjen abba az irányba.
Nézzük részletesen.
„Távol az ostoba világ minden zajától
kizökkent idő szurok-sötétjében,
szeplőben fogantatás. Pallót varázsló
lélek. Asszony, pendely-fehérben ébren.”
Ez eddig nagyon szép. Mindenki számára világos, hogy miért van egy asszony „pendely-fehérben” amikor nem alszik. Még a „szellőtakaró vállán” is érthető, de hogy miért „sírva karikázó”, az számomra már nem világos. A kéményre is van fantáziám, de hogy az miért világpárlatú, azt szintén nem értem. A „virágszáj tátika-élmény”-hez nem kell magyarázat, nagyon szép érzéki kép.
„Illatos aranymozsárban dohogó len paripák…” Ezen sokan gondolkoztam. A mozsarat és a dohogó paripát még csak érteni vélem, bár igen bizarr összekapcsolása a paripának a mozsárral. Hiszen a mozsárhoz képiségben a mozsárütő illik (úgy, mint a haranghoz a nyelve), a paripához pedig a versenypálya, a lovarda, a karám, vagy uram bocsá’ a cirkuszi porond. További kérdésem, hogy miért illatos és arany a mozsár? Jó, talán a varázslat kedvéért álmodhatjuk annak. De mi az, hogy len paripa? A lenfonál az lehet fehér, vagy szőke, a lenvirág kék, nem hiszem, hogy bármelyik lehetőség a ló színére való utalás lenne, éppúgy, amint a vékonyszárú gyönge len is nehezen egyeztethető a dohogó paripa fizikai megjelenésével. A költő bizonyára tudja, miért használta ezt a képet, de szeretném én, az olvasó is tudni
„Selyemhorzsolás a tenyeremen nyakszirtpihéd.” Érthető, szép és kifejező. A hetedik bőrödön már gondolkodnom kellett, de végül is érteni vélem, és elfogadom. Arra gondolok, hogy a pőreség fokának a kifejezésére használja a szerző.
A „Kavargó kráterben mélykék a szemed” képe nem annyira tetszik, mert a kavargó kráter az izzó lávát jelenti számomra, átvitt értelemben pedig a vérben forgó szemekre gondolok, ami lerombolja az illúziót. Talán az eget tükröző mélykék tengerszemek kifejezés jobban illett volna a szövegösszefüggésbe – hogy már a hegyvidéken maradjunk.
Az Örvénytengerbe-zuhanást így, kötőjellel írnám.
A vers utolsó sora remek zárás szerintem, bár az értelmezésén szintén el lehet gondolkodni – és itt most látszólag ellent kell mondanom önmagamnak – csattanóként épp azért jó. Hiszen ki tudja megmagyarázni a szerelmi katarzist?
Végezetül mégegyszer hangsúlyozom, nagyon sok szépséget találtam ebben a versben akadékoskodásom ellenére is.
hubart
2014, január 4 - 11:38
Permalink
Persze, meg lehet mindent
Persze, meg lehet mindent magyarázni, ennek ellenére az ominózus képeket erőltetettnek tartom. Az lenne az igazi, ha nem lenne szükség magyarázatra. Azért köszönöm.
barnaby
2014, január 4 - 20:24
Permalink
Nagyon köszönöm Feri a
Nagyon köszönöm Feri a részletes, mindenre kiterjedő olvasást és elemzését a versnek.Megtisztelő számomra , hogy figyelmet szenteltél rá.Valóban, nem egyszerű az érthetősége, nem is ez volt a cél. Akkor másként írtam volna, mondhatnám úgy, egy "tucatverset"...A "kavargó kráter" igen, az valóban nem egyértelmű, kis magyarázatot fűznék hozzá:általában a vulkánok krátereiben a krátertavak vize a legtisztábbak a földön,és valóban egészes mély kék, már-már fekete árnyalattal bírnak.Ha belenézel egy ilyen szembe-ténylegesen kutatva, mélyrehatolva, látni akarod a lelket is a szemben, akkor szinte beleszédülsz...erre akartam utalni a "kavargó"jelzővel.Lehet, hogy másként kellene ezt megfogalmazni, még átgondolom.A javaslatod a kötőjellel írásra;gondoltam hogy úgy írom, de itt most úgy éreztem ez a jómegoldás az érzések kifejezésére.