Júdás csókja

Júdás csókja

Júdás csókja kevés lett volna, ha

a tömeg nem kiált feszítsmeget.

Pilátus menteni próbálta, hiába,

Krisztus halála kellett az embernek.

Gúnyolták, ostorozták szöges szíjjal,

s ő meggyalázását szó nélkül tűrte,

fejére tövisből koronát fontak,                     

vérző testét királyi palást égette.

Háta roskadt kereszt terhe alatt,

amint a dombnak felfelé cipelte,

Veronika kendőjén vérző arca

emlék, öröksége az embernek.

Kik gyógyultak, s hittek benne, hol voltak,

tudván, miként szögezik keresztre!

Az ég sötétté vált, mikor magát áldozta,

de kaput kegyelmünkért nyitotta fent.

                                                                2012.                          LONGHERA /Dombyné Szántó Melánia/