Iquitosi éjszakák

 
Fülledt melegben édeskés szag árad,
kóbor kutyáknak nyelve útra lóg,
Nanay, Itaya vízmedrében áznak
cölöpre tákolt apró bungalók.
 
Ráég a hő az egykedvű napokra,
múlt éjjel is volt negyven fok talán;
de méla lelkem mintha felragyogna,
pirítja rég a folytonos magány.
 
E mindenségen túli álmodásban,
felkelni kár, aludni túl korán van, 
be tudnék én itt mindent vallani.    
                            
Az éjszakák vadabbnál is vadabbak,
gyereksírást, jajszót, nyomort harapnak 
Nanay, Itaya langyos habjai.
 
 

Hozzászólások

És a folytatás sem akármilyen, gratulálok!

Csilla képe

Kedves vagy, köszönöm szépen, Imre! 
 

Mysty Kata képe

Nagyon szerettem!
Gratulálok szeretettel, remek szonettedhez!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Nagyon örülök, hogy itt voltál, kedves Kata! Ölellek és köszönöm!

Vaskó Ági képe

Szépséges szonett!

Vaskó Ági

hubart képe

Remekül érzékeltetted a trópusi éjszaka hangulatát, szinte ott voltam. 

Csilla képe

Köszönöm, kedves Ági és Feri!

Nem egy klasszikus szonett, nem is tudom minek nevezzem. Keresztrímmel jobban tetszik, mint ölelkezővel, vagy kevés munkával átírhatók akár a tercinák is, de így szerettem meg :)
 

 

hzsike képe

Nagyon átélhetően, és láttatóan idézed meg a hely és az éj hangulatát.

Szeretettel gratulálok, Csillám. :)

 

Csilla képe

Köszönöm szépen, Zsikém! :)