Idill
Beküldte Sztancsik Éva - 2015, november 12 - 18:55
Hosszúhajú csend kullog a vidéken.
Néha-néha ráz egyet az üstökén -
ilyenkor felrebbennek a madarak,
aztán nyugalom evez röptük ködén.
Erdő közepén szivárványtisztás ül.
Temérdek sokszín vadvirág ölében -
nevüket sorolni vállalkozzon más,
minket megigézett e fennkölt éden.
Bódítón varázsos illat-részegség,
miben szűnik a valóság fájdalma -
s feledtet velünk korhadt-avas időt,
melynek terhét a jelenkor vállalta.
Cirógat a pázsit ifjonc testével,
zsenge a fű, érezni a születést -
a természet tenyerünkbe belenő
és mi aléltan hálálkodunk ezért.
(átdolgozás)
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 Idill.jpg | 70.61 KB |
Hozzászólások
Sztancsik Éva
2015, november 12 - 19:14
Permalink
Elnézést kérek mindenkitől,
Elnézést kérek mindenkitől, de képtelen vagyok a "hosszú hajút" itt külön írni. Nem megy. Én teljesen egyben hallom magamban... fáj, ha elválasztom. Szép napokat!
Becca
2015, november 12 - 21:04
Permalink
Mintha egy titkos tájon
Mintha egy titkos tájon járnék, tündérkertben, vagy valami testen túli helyen. Lebegő az egész vers, szépséges. Nagyon tetszik.
Sztancsik Éva
2015, november 13 - 22:56
Permalink
Köszönöm szépen. Örülök, ha
Köszönöm szépen. Örülök, ha érdemes volt megírnom és még néhányszor (de nem elégszer :) ) átírnom. :)
Mysty Kata
2015, november 13 - 11:47
Permalink
Látod és megláttatod a
Látod és megláttatod a szépet, éltető-képpen, életképben, természetesen!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Sztancsik Éva
2015, november 13 - 22:58
Permalink
Ez a vélemény nagyon becses
Ez a vélemény nagyon becses nekem, mert... erre törekszem. Persze elég sajátos eszközökkel, tudom. De mindenki azzal főz (szokta volt mondani drága nagymamám), amije van nekije. Köszönlek szeretettel.
Haász Irén
2015, november 13 - 12:03
Permalink
Évikém! Ha ezzel
Sztancsik Éva
2015, november 13 - 22:59
Permalink
Köszönöm szépen, Irénkém,
Köszönöm szépen, Irénkém, majd belemorfondírozok még. :) (Ködös vagyok magam is.) Örülök, hogy jöttél.
Balla Zsuzsanna
2015, november 13 - 20:40
Permalink
Az első sorról Arany
Az első sorról Arany Tengerihántása derengett fel.
Én is tündérkertet látok a versedben.
Sztancsik Éva
2015, november 13 - 23:05
Permalink
El kellett olvasnom a verset,
El kellett olvasnom a verset, mert (szégyenemre) már kicsit elfeledtem. Nos, elég távol állok én attól. :) Még egyetlen sorom is. De örülök, ha kedvedre volt és ilyen szép szóval, mint "tündérkert" jellemzed Te is. Hálás köszönet az olvasásért.