Jelenlegi hely

Haikuim...

Beküldte barnaby - 2013, június 26 - 16:54

Futok előlem

kitartóan követ a

Saját árnyékom

Nem állhatok meg

Lábam gyökeret vert

Rácsodálkozom.

Keresztutaknál

Tudatosodik bennem

Utam véget ért...

Árokparton ülsz,

Rátaláltál talán a

Bölcsek kövére?

Alattomosan

Szemedre ereszkedik

Társad a Magány.

Vársz még valakit

Hír nem jön felőle sem,

Messze harang szól.

Arcodhoz bújik

Hívatlanul csókol meg...

Csak egy Ökörnyál.

Vörös koronggal

Jegenyefák hegyére

Felszúrva a Nap.

Fiatalodnék

Fénysebességgel vissza

Egyhelyben futok.

Szét is szóródtam

A Világmindenségben

Anyagtalanul.

Nem gondolkodom.

Emlékezetemből is

Kitöröltelek.

Levelezésünk.

Neveddel, s címeddel

Homályba merült.

Fekete pók sző

Ismeretlen jeleket

Időhálómra.

Holnap gyere el.

Hagytam meg a Halálnak

Üzenetemet.

Esőcseppekkel

Kemény sziklafalakat váj

Kitartó Erő.

Hozzászólások

Haász Irén

2013, június 26 - 19:38

Permalink

Kedves Barna, az eredeti

Kedves Barna, az eredeti haiku olyan végtelenül bonyolult, a "keleti" lelket tükröző - minden látszólagos egyszerűsége ellenére - hogy én nem szeretem ezt a műfajt, mert sohasem fogjuk igazán megérteni, attól tartok. De miután itthon mostanában teret hódít, nagy ritkán elolvasom azokét, akiket olvasok. A tetszésemet azok szokták elnyerni (:) ), amelyek epigrammaszerűen elgondolkodtatnak, frappáns kérdést vetnek fel, vagy nagyon ötletesek.

Mindegyik krtitériumot megtaláltam Nálad.