Hó-páva

Élő hó-csipke bokor az albínó páva,
szerelmese elé csontszín tollait tárja.
Pusztultával selymes szemei vázába kerülnek,
pogány oltár márványán a meleg naptól hevülnek.

Majdan, ha porrá hamvad, akkor sem vesz kárba,
létének szemcséi átlényegülnek másba.
Apró élet-sejtjei földi magokba vegyülnek,
amelyekből bókoló csillagvirágok kerülnek.

Hozzászólások

barnaby képe

...és valamilyen más formában újra életre kel. EZ A REINKARNÁCIÓ, és talán hihető is...néha azt érzem dolgokról, hogy mintha már egyszer megtörténtek volna velem...és a páva nagyon szép, még ha albinó is...Gratulálok versedhez kedves Krisztina:B:)

Köszönöm szépen,kedves Barnaby! Valami olyasmi...
Engem is gyakran elkapa deja vu, véletlen-e?  Vagy jelent valamit? Néha jó lenne tudni... :)

hzsike képe

De szép! :)

Örömmel olvastam, kedves Kriszti.

Zsike:)

Köszönöm szépen, kedves Zsike! :)

M. Karácsonyi Bea képe

Fantáziadús esemény , szép vers.

Nagyon szépen köszönöm!:)