Híd a folyón

Mysty Kata
Híd a folyón


Hogy sóhajt  a susugó nád,
Talán egy új dalra vadászik,
meg-megperdül tücsök hangja ,
hegedűjén, s néma tó vizén
szolid szélmoraj rezdül.

A nap szikrázik,szórja sugarait,
így festi szivárvány körívét.
Moccan a felhő, komor, karján
fodrozódik, szürkül szoknyája...
s lobbanó lángszirthez csattan.

Nem marad, hajt az idő tovább,
a természet alkotó kedvében
dalra gyújt, pezseg ajkunkon a szó,
ráhull  izzó selymes csókja,
 ízétől csöppen színfoltja tovább.

Híd a folyón,' Part Partot ér,
- természetnek - "Vérköre" az emberért.
Természet és ember összeér,
karba kart  vív csatát.
Győztest nem hirdethet a világ!?

"kötött változat"

Hogy susog, sóhajt a nád,
új dalra halászként vár!
Megpendül tücsöknek hangja,
hegedűjét is kölcsön adja.
Néma tavon zenéje ül,
szél moraja elcsendesül.    

Sugara napnak szikrát szór
keveri szivárvány színét.
Moccan felhő komor kara,
lobban lángszirtje, kicsattan,
fodrozódik szürke szoknya.

Hajt az idő, gyorsan halad.
A természet fecseg, dalol,
pezseg, forr a vére benne.
selymes csókja, lehelete .
Színfoltjai, mint pecsétek,
megmaradnak, majd elégnek.

Híd a folyón; Part Partot ér,
"Vérkör" minden, az emberért.
Csak azt tudná, van-e határ!?
Természet és ember már- már
kart karba öltve vár csodát .
Győztest nem hirdethet Korán.