Három évtized
Ó, tudtam én már akkor is;
Orfeusz sötét, sziklás útja vár,
megszabdal majd ezernyi zord tövis,
vérezve, tépve, tántorogva bár
végig kell mennem a hosszú éjszakán.
igen, már akkor is tudtam én:
szívott a lét poklának örvénytorka,
porba hullt a királyi diadém
fejemről, s csak bámultam az asszonyokra:
megannyi rút hűtlenség tövisbokra.
Indulj hát – mondtam magamnak.
Utadon millió sziklacsipke, vércsepp.
Tíz évet, tán húszat is megadnak,
kibírod, ha viseled a vértet,
ellenállsz a tenger szenvedésnek.
És lepergett három évtized.
Néha látni véltem: fényt szór már a Nap,
vagy asszonyszemekben gyúltak fel tüzek,
hittem, hogy szívemnek nem ártanak,
elégni bennük – szítottam vágyamat.
S egy fuvallat kioltotta mind,
hitemet, hogy ikerlelket leltem.
Mint ki éles fényből sötétbe tekint,
szédelegve, már testi kínnal telten
vinnem kell tovább, mit eddig cipeltem.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, május 25 - 16:12
Permalink
Remek, csodálatos!
Remek, csodálatos!
vati
2013, május 25 - 18:53
Permalink
Örülök, Sea!
Örülök, Sea!
Varga Tibor
Schvalm Rózsa
2013, május 25 - 16:16
Permalink
Nekem is nagyon
Nekem is nagyon tetszik.
Szeretettel gratulálok! Rózsa
vati
2013, május 25 - 18:55
Permalink
Köszönöm, Rózsa kedves!
Köszönöm, Rózsa kedves! Örülök, hogy tetszik.
Varga Tibor
hzsike
2013, május 25 - 16:58
Permalink
Nagyon sok mindent elmondtál
Nagyon sok mindent elmondtál ebben a versedben, és mindezt gyönyörű gondolatokba csomagolva. Jóleső borzongással, és örömmel merítkeztem el szépséges versedben, kedves Tibor.
Szeretettel:Zsike:)
vati
2013, május 25 - 19:10
Permalink
Létösszegzés, kedves Zsike! A
Létösszegzés, kedves Zsike! A Csarnokban ott az előzménye, a Új Orfeusz. Ez annak a folyományverse. Ha a kettőt egymás után olvasod, jobban megérted ezt is. Köszönöm, hogy mindig meglátogatsz.
Szeretettel! Tibor
Varga Tibor
Mysty Kata
2013, május 25 - 20:02
Permalink
Magas foka az esztétikai
Magas foka az esztétikai élménynek! Csodálatra méltó!Köszönöm Tibor!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
vati
2013, május 25 - 23:38
Permalink
Én is köszönöm, hogy itt
Én is köszönöm, hogy itt jártál, Kata kedves!
Varga Tibor
vati
2013, május 26 - 10:07
Permalink
Örülök, hogy így látod.
Örülök, hogy így látod. Érdekes történet volt, amikor a fiammal az Új Orfeusz hangos változatát készítettük, előtte többször elpróbáltuk, remek és okos instrukciókat adott (az ő Ammara - az ébredés című regénye jelenik meg június 5-én), és volt egy furcsa megjegyzése: az utolsó sorokban azt az "öngyilkossági kísérletet" másképpen kellene hanggal érzékeltetni. Nagy szemekkel néztem rá: Szó sincs itt öngyilkossági kísérletről, az áradó Kraszna hídja alatt hömpölygő "megannyi szenny" örvénye épp a túlélés akaratának, a tudottan rám váró tenger szenvedés, az évtizedes pokoljárás vállalásának a szimbóluma – mondtam. Megértette, hiszen mindennek a tanúja volt...
Varga Tibor
Nagygyörgy Erzsébet
2013, május 26 - 10:29
Permalink
Kedves Tibor! Én mindkettőt
Kedves Tibor!
Én mindkettőt olvastam, de egymagában is megérint a mondanivalója.
Szeretettel Dyona
vati
2013, május 26 - 17:19
Permalink
Örülök, kedves Dyona!
Örülök, kedves Dyona!
Varga Tibor
Haász Irén
2013, május 26 - 14:56
Permalink
A szerkesztő a Haldokló
A szerkesztő a Haldokló csillag c. versedet rögtön az Új Orfeusz mögé szerkesztette, így a hármat egybeolvastam szinte, és azt kell mondjam, az Új Orfeusz utolsó vsz.-a elé, ha betennéd a Haldokló csillagot, tökéletesen oda illene...
Ezért nekem nemcsak ez a két, de három versed illik, tartozik össze.... három évtized érzelmi szenvedését, fájdalmát nehéz volna érzékletesebben leírni.
vati
2013, május 26 - 17:49
Permalink
Érdekes észrevétel, kedves
Érdekes észrevétel, kedves Irénke! A Csarnokbeli verseim sorrendjét én határoztam meg, erről Laci tudna mesélni, nos a helyzet az, hogy az Új Orfeusz Eurüdike, a Haldokló csillag az újból, egy másik asszony személyében megtalálni vélt új Eurüdike elvesztését fejezi ki. Tehát mindkettő veszteség, s a kettő között éppen ez a Három évtized telt el. (1981: Új Orfeusz – 2011: Haldokló csillag) Valóban összefüggnek, bizony úgy is, ahogy a gondolatot felvetetted, csakhogy mindkettő egyben kerek egész, talán nem volna szerencsés az Új Orfeusz egységét így megbontani. Ám ha egyszer sor kerül egy önálló kötet megszerkesztésére, ott talán éppen az eltelt idő érzékeltetése végett azt hiszem, ez utóbbit nem teszem majd a másik kettő mellé. Afféle intermezzónak előbb ott lesz majd a többi, a Három évtizedet akár záróversnek is vehetem. Köszönöm, hogy időt fordítottál rá, elmélyült olvasást sejtek mögötte. Szeretettel: Tibor
Varga Tibor