Fuvola (hangszerek, kicsit másképp...)

 
Halkan súgsz fülembe,
lágy fuvallattal, 
megérintesz, alig szólsz,
úgy marasztalsz...
Dicséred a hajnalt,
melegét megáldod,
szívemhez az utat
mindig megtalálod.
Hálót fonsz körém,
lelkemet vigyázod,
fásult szívembe
szerelmet virágzol.
Megtört tekintetemnek
újra fényt világol

csendes dallamod,
magányban ápolsz...
Esti merengés, holdba révedés,
értés, mely nem szánalom.
Nincs önzés, csak féltés.
A világ nem ártalom,
nem múló kísértés...
Körbesimítod, véded a szomorú lelket,
csókot lehelsz,
boldog szerelembe ejtesz.
Könnyes szemembe bizalmat rejtesz.
Csak szólj, dúdolj fülembe,
halljam lágy hangod,
takarj be langyos rögökkel,
boríts rám könnyű hantot.
Fújd rám felhőtlen örömmel
szálló pitypangod, ha széllel jársz.
Nevetve lenge táncot
szeretne a lélek, szívelne könnyű románcot...
Oly' gyönyörű az érzés,
mámoros, égbe hallani,
földi lényed kísértés,
hangodban ébred az élet,
s igyekszik azonnal vallani..
Tested a kézben nem lesz
a szerelem ostora,
csak lágy zenéknek
örömre méltó otthona...