A magány lett tanyám
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, december 19 - 18:58
Gyermeki szívemben kis tüzek lobognak,
nem érzem melegét tenélküled, anyám.
Csak én sejtem súlyát e sajgó soroknak,
s hogy viseltem ezt el? A magány lett tanyám.
Talán az illatod az, ami hiányzik,
a hangod selyme. Kint a téli fagy arat,
s olykor, mint rettegőt el-elkap a pánik,
arcod homályba vész, s örökre ottmarad.
Hozzászólások
Csilla
2016, december 19 - 21:15
Permalink
Kedves Erzsike, nagyon szép
Kedves Erzsike, nagyon szép és átérezhető verset írtál, a ritmusra is figyeltél, de az az s a negyedik sor elején szerintem felesleges. Ilyenkor, karácsony tájékán még inkább érezzük a jelenlétüket a szívünkben azoknak, akik már itt hagytak. Ne maradjon homályban az arca!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2016, december 19 - 22:02
Permalink
Kedves Csilla! Igazad van,
Kedves Csilla!
Igazad van, kivettem, nem vettem észre, hogy fölös, örülök, ha tetszett.
Erzsike
Bieber Mária
2017, január 5 - 23:39
Permalink
Kedves Erzsike! Versed nagyon
Kedves Erzsike! Versed nagyon szép, gratulálok.
Bieber Mária
(Hespera)
Nagygyörgy Erzsébet
2017, január 6 - 11:59
Permalink
Kedves Marika!
Kedves Marika!
Örülök, hogy olvastad, javított változatot, most írtam, ami már más lett, formailag isrendeztem, meg rímet is másikat írtam egy helyre, mert jobbat találtam, kicsit szebbre fogalmaztam, nekem így jobban lélekre ható.
Erzsike