Eskü-szegetlen

Mennyi minden lehettem volna én.
Csobogó patak erdő rejtekén.
A szivárvány, nyaradnak kék egén.
 
A sötétben lehettem volna fény.
Nap melege hideg tél éjjelén.
Magányos estéiden a remény.
 
Lehettem volna tiltott szerelem.
Neked én csak az álmod lehettem.
Más asszonya ki eskü-szegetlen.
 
Te akartad a csalfának hitt nőt,
mint hőség az enyhet adó szellőt,
én szomjaztalak, mint föld az esőt.
 . - .
Hűs szobámban, öreg estéimen,
félbe-tépett fakult fényképeden,
én csak egy forró könnycsepp lehettem.

Hozzászólások

Nagyon szép vers.

Sok mindent érzek: szép emlékeket, beletörődést és egy kis keserűséget is... Nem tudom jól érzem-e...

Gratulálok.

Barátsággal: Barna

Haász Irén képe

Ha az a volna ott nem lett volna...:(

Ismét szép verset hoztál, Mária. :)))

Egy-két apró vesszőhiba van.

Mysty Kata képe

 Lehettem volna...mégse, de  minden úgy jó, ahogy van- szoktuk mondani... De a versed most is szívemet érte!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Nagyon tetszik a versed, kedves Mária!

hzsike képe

Szépséges...

Szeretettel olvastam, kedves Mariám!

Zsike :)

Kedves Barna, Irénke, Kata, Joe, Feri és Zsike!

Nagy örömöt okoztatok, hogy olvastátok versemet és én is a kedves szavaitokat!

Üdv: Maria

Schvalm Rózsa képe

Kedves Maria! Versed nagyon szép, gratulálok! Rózsa