Emléked

Még egyszer felmorajlott, majd
elcsendesedve magányában,
tovatűnt az idő óceánján...
Szertefoszlott reményszemcsék
sosem volt emlékeket sirattak.

Elmentettelek adathordozómra.
Kitörölhetetlenül, lélekbe vésve.
Veled bolyongok majd minden
létébredésemben, világok között,
míg a mindenség atomjai egybetartanak...

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Akkor ez nagy szerelem...

Szép...

Schvalm Rózsa képe

Nagyon szép!

Gratulálok szeretettel: Rózsa

Mysty Kata képe

 De csodássssss!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Barnaby!

Ez a vers is mély tartalmat hordoz, szerettem.

Dyona