Éj-sima


Hajamba jégmadár rakott le fészket
- fiókám éhesen is gyémánt-drága,
fejemre tövist mar, karmolász, tépked,
fa vagyok, éj-sima örökös lánya.

Köröttem berepedt mindenütt a föld,
koponyák táplálnak vér-homok talajt,
mezőket álmodok, pille-telt, nagy, zöld
táblákat, rügybontó, illatos fafajt.

Nővérek, zöld-vérű, hatalmas elmék!
Álmomban itt vagytok, táncoltok velem,
a halál fájaként éteri emlék,
hogy eső öntözi évgyűrűs lelkem.

Mert íme, fekete, vijjogó fészek
a kontyom, csípőmön sikamlós kígyó,
nincs semmi amitől ijedve félek
- rajtam már nem terem alma, sem dió.

2014. Február 02.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Kreatív képek, kreatív gondolatokkal!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

M. Karácsonyi Bea képe

Köszönöm Katám, én nagyon szeretem ezt a versemet....

Schvalm Rózsa képe

Tetszik a versed kedves Sea.

Szeretettel olvastam: Rózsa

hzsike képe

Magával ragadott versed különös hangulata. Én is kedvelem.:)

Ölellek, szeretettel, Seám.

Zsike :)

Gyönyörű a versed!!!

lewis

M. Karácsonyi Bea képe

Köszönöm, hogy  Joe elővette ezt a versemet, és örülök, hogy így többen is olvastátok.....:)

hubart képe

Hangulatos vers nagyszerű képiséggel, és mennyi igaz gondolat búvik meg az ágak között! 

Először úgy tünt, mintha olvastam volna már ezt a versedet,  ha igen, most mégis újat mond, különleges hangulatával!

Szeretettel olvastam és gratulálok: Maria

M. Karácsonyi Bea képe

Köszönöm kedves szavaitokat, a látogatást. A Poeten volt blogom, ott minden  versemet olvasni lehetett,  de nemrég töröltem magam onnan.