Egy villanás...

"Tükörbe néztem mikor megláttam őt"
az áruház színes kirakatüvegében.
Mozdulni látszott sok méla báb,
még a szomorú bohóc is, állig feketében.
Intettek a kezek, s toporgott minden néma láb,
vérrel telítődtek meg alvó véredények.
Öröm futott át a napon szivárvány delelőben
selyempántlikaként ölelve körül a vén időt...
Jött Ő, s aranyhajával kötözte a napfényt
szemembe, kápráztatott el hajszálai között...
Tavasz volt. Napillatot sodort a szél, bizsergetőt.
Egy pillanatra tekintetével szemembe tévedt
boldog izzásban angyalszelíden, s mint egy
 kristálycsüngőt aggatott díszként magára...
Fényesedve a lélek, úgy szerelembe révedt,
mint pillangók esnek szertelibbenő tánccal nászba...
Igen, csak egy pillanatig volt, e bűvös igézet.
" De többé válasz nem jött, belepte a pára"