Egy szív megállt
Beküldte Vaskó Ági - 2014, november 27 - 21:10
Rám terültek ma az álmok,
dalként ringtak vállamon,
ősz hajamon ezüst csillant,
ráolvadt a fájdalom.
Régi képek... villanások...
egy budai kis lokál,
hosszú szipka a kezemben,
erotika füstje száll.
HAMVADÓ CIGARETTAVÉG,
csak testetlen délibáb,
MINDIG AZ A LEGSZEBB PERC,
szétfoszló fénynyaláb.
Délibáb... délibáb...
Szétfoszló fénynyaláb.
Rám terültek ma az álmok,
itthon vagyok, kis hazám,
bár erősnek mutatkoztam,
s könny a VÉGZET ASSZONYÁN.
Régi képek... villanások...
harsog, lám, a gramofon,
HALÁLOS CSÓK az éterben
búgó-bársony hangomon.
SOKKAL JOBBAN SZERETTELEK,
szólt akkor, és most igaz,
AZ ÁLMAIM NEM VEHETED,
hisz szívemnek ad vigaszt.
Délibáb... délibáb...
lassan foszló fénynyaláb.
Rám terültek ma az álmok
csipke-fehér vánkoson,
érzem már a halál csókját
a kórházi ágyamon.
Régi képek... villanások...
dolgozik a morfium,
köddé válik lassan múltam,
eltűnik a pódium.
MÁR ISMEREM A LEGSZEBB SZÓT,
itt pihen az ajkamon,
az erőm már végképp elhagy,
csak lelkemmel suttogom.
Délibáb... délibáb...
nincs már fénynyaláb.
EGY SZÍV MEGÁLLT!