Csikorgó csújjogató...

Homályba- zártan szellemek

halál-mozsárban, bús szemek

megroppanva törnek meg

sírva zúgó kőhegyek...

Haj alá, haj alá

utól ér majd, megtalál...

 

Gránitkemény konok hitek

korosodó gorgó-szüzek

Kígyónyelven átkot sziszeg

halálfolyón élet libeg

Haj alá, haj alá

csak szavamra hajlanál.

 

Túlvilágnak pitvarában

sátán tangóz' tűzparázsban

patás szörnyek duhajkodnak

lelkek fölött uralkodnak

Haj alá, haj alá

repedt-sarkú satrafák...

 

Csökevényes csinnadratta

sánta kutya megugatva

pókhálóban madárpók

negédes a halálcsók.

Haj alá, haj alá,

ha szerelmet vallanál...

 

Csúszómászók, hüllők, gyíkok

megbolygatott idősíkok

Hold a Napra vicsorog

Ember Istent ostoroz

Haj alá, haj alá

törpe kórus dalra vált.

 

Elátkozott ivadékok

hazájuk nincs,(régen még volt)

Csodák ma már nincsenek

bilincsbe vert Istenek

Haj alá, haj alá

Hamis szóval vallanál...

 

Törvénytelen írott törvény

egyenlők közt dúl az önkény

báránybőrbe bujtatott

vérgyalázó ordasok.

Haj alá, haj alá,

lélek igaz szóra vár...

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Szeretettel olvastalak.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Barnaby!

Tetszett a csujjogatós versed, ötletes gondolatok.

Szeretettel Dyona

Drága Barna!

Ez biz' egy jó csujogató a javából hej! A refrén: "haj alá, haj alá", pergeti a sorokat, s minden versszak végén tipródik egy mondat. Én leírtam magamnak ezeket külön, s majd egy önálló felelgetős vers jött ki belőle. Fantasztikus fedéssel a mondandódra. Zseniális!

Szeretettel gratulálok!

Baráti öleléssel: Zsuzsa

Népies hangulat, pergő sorok, a refrén különösen dallamossá teszi. Tetszett! :)