Cserdítések (Madár Jánosnak)

Beküldte vati - 2016, március 15 - 11:18

Már tudom, hogy magammá kell lennem,
hátam lássa mind, ki szembe köpne,
ember vagyok, hirdetni hát fennen,
hogy nem élek ebként, láncra kötve.

Szabad legyek, hogy bennem a hűség
arámhoz, népemhez úgy hevüljön,
mint – lefojtva bár – Pakson a tűz ég,
lobbanjon fel szikrázó betűkön,

nyüszítsen fogaim közt keserű
szó, hátamon cserdüljön bár korbács,
döndüljön üstdob, szívemből zenemű
zendüljön magyarul, legyen tolmács

a nemzetemért való rettegés,
ha bereked is a költőtorok,
ha némán, bénán vesztegel az ész,
mert magyar a magyarra vicsorog,

és szeme hályogán nem látja át
– bőrén nem érez orkánt és vihart –,
miként veszíthet el egy szent hazát,
mikor mondják rá: végre már kihalt.

Én hittel élek: míg magyar a szó,
míg költőink fogai közül sziszeg,
tiszta nyelvben él a feltámadó,
s kushadnak a fondor erünniszek.

Hozzászólások

lnpeters képe

lnpeters

2016, március 15 - 12:18

Nem ismerem az ihlet forrását, de a vers nagyon jó.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2016, március 15 - 12:41

Kedves Tibor!

Nagyon jó vers, nekem is tetszett, és igazat mondasz.

Erzsike

hzsike képe

hzsike

2016, március 15 - 14:47

Mély hazaszeretetről árulkodó, gazdag, ünnepi versedet, szeretettel olvastam, kedves Tibor.

Gratulálok!

Zsike :)

vati képe

vati

2016, március 15 - 20:05

A vers még tavalyi, ez zárja le a Könvhétre megjelent kötetemet. Azért tettem most ide fel, mert láttam Laci, Feri és Zsike ünnepi verseit, és úgy éreztem, hogy a mondanivalója összecseng velük. Tulajdonképpen társatokká szegődtem az ünneplésben, holott eredetileg nem ünnepi versnek készült. Ihletője az igaz hazaszeretet.

Varga Tibor

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2016, március 15 - 21:46

 Kitűnő alkotást hoztál!!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Haász Irén

2016, március 16 - 10:44

Ismertem már kötetedből ezt a verset, de itt is nagy figyelemmel és szeretettel olvastam komoly ars poeticáját. 

Ősi átkunk a magyarra vicsorgó magyar, a fondor erünniszek sajnos erőre kapnak-kaptak. A költő feladata holtáig ugyanaz, akár hallatszik a hangja, akár nem, átadni hittel haza és emberszeretetét, és felhívni a figyelmet a bajokra, visszásságokra, nem szűnő lobogással.

vati képe

vati

2016, március 16 - 23:40

Köszönöm, kedves Kata! Igen Irénke, jól látod, ez ősi átkunk, s ettől keserű a szó, ezért nem hallgathatunk, ezért kell szólnunk újra meg újra, hogy megértsék végre: hazánkat veszíthetjük a széthúzással.

Varga Tibor

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2016, március 18 - 13:48

Nagyon örülök, hogy ideértem és olvashattam. Gratulálok, remekmű! Sajnos, aktualitását nem veszíti.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Csilla képe

Csilla

2016, március 19 - 20:49

Örülök én is, hogy olvashattam ezt a nagyszerű verset, egy erős suhintás, igazán csattannak a szavak benne. Szeretettel gratulálok, kedves Tibor!

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/