Csacskaságok
Beküldte Sztancsik Éva - 2024, január 3 - 08:47
Már szót értek a fákkal, szót a virágokkal,
csacsogok a paddal, ha Nyár rá helyet foglal;
szólok a madárhoz és szólok a szellőkhöz,
felhővel locsogok, mert kergetőzve öntöz.
Asztalhoz suttogok, hogy girbe-gurba lába;
reccsen, míg felesel: a rücsköktől nő bája!
Megesik ám...csevegek szendergő árnyakkal;
még elhiszik nekem, a Fény halódik nappal.
Titkokat motyogok arcom-csapta huzatban;
felhevült fejemnek dallama zsong fulladtan -
egy suhogó, szertelen ábránd-lány méreget...
majd fest ártatlan arccal megfakult képeket.
Látod...már szót értek a fákkal, virágokkal,
nem kórság ez rajtam, inkább: érek a korral.
Egykor (ifjon) túl messzire állt tőlem Minden,
mára közelebb értem, bujkál bennem Isten.
Tán emiatt tűnik úgy...magammal trécselek,
és hihetik páran, hogy beteg vagyok, beteg;
miközben én tudom: rám-szabódott a világ;
s felfogom azt is, ha ez szerinted: csacsiság.
(2015. március / 2024. január)
Hozzászólások
Vaskó Ági
2024, január 3 - 10:57
Permalink
"miközben én tudom: rám
"miközben én tudom: rám-szabódott a világ;"
Vaskó Ági
Sztancsik Éva
2024, január 3 - 12:38
Permalink
Nagyon köszönöm, hogy most is
Nagyon köszönöm, hogy most is jöttél. Szép napokat. :)
Haász Irén
2024, január 9 - 17:45
Permalink
Egyetértek, Évikém. Én is
Egyetértek, Évikém. Én is gyakran vagyok így, és nem azért, mert baj van a fejemmel. Csak mert jólesik, komolyan...
Sztancsik Éva
2024, január 13 - 09:56
Permalink
Köszönöm, Irénkém. Ölellek
Köszönöm, Irénkém. Ölellek szeretettel.