Bordallam...

Szóljon hát most az ének,

Jó bornak szépségérül,

S annak rózsatövét

Szolgáló szeretőjérül...

Arról, ki ültette ember öröméül

S lehordta fürtjeit dombok tetejírül.

Az nagy kádakban táncolt rajt', karikába-körbe

Majd kalodán keresztül hosszan meggyötörte,

Megszűrve az levét rakta hűs gödörbe,

Amfora edénybe, pecséttel lefödve.

Az idő múlásával, tisztult, szépült fénye,

Sötétben virrasztott, így lőn szépek-szépe.

Ha kell aranyló, áttetsző, elpirul szégyenlőn,

Vérbően tündöklő, s mályvafolt kékfelhőn.

.Most Te, aki ízleled, s gyönyörködve nézed,

Gondolj arra, ki érte hullajtott verítéket.

Mikor asztalodon étked mellé kerül e nedű,

S megcsillan szemedben is a derű,

Búdat, bánatod végleg elfeledve

Ürítsd  kupád  akkor  a jó szőlőművesre...