Azt hittem

Botorul azt hittem
egyedül engem szeretsz,
pedig a te szíved
tágasabb birodalom.
Benne hordasz mindent,
mi lelkedbe szivárgott:
Sóvár tekintetű 
édes kis ebet,
amely meggyógyítja
belülről vérző sebed.
Van ott szív alakú,
könnyáztatta kavics,
amit tőkesúlyként
hordasz önmagadban.
Bent a régi házad
emlékké szelídült,
s míg a vadszőlővel
futtatott régi terasz,
anyád és utánad sír,
addig azt remélem
van még csöppnyi hely
szíved rejtett szegletében...