Ars poetica

Harcolok magammal és a világgal,
ha kell tollat ragadok, hittel írok. 
Akár a halállal is párbajt vívok,
vagy versekkel szelídítem, s virággal.

Hosszú nappalokon küzdök hibámmal,
de lírám vezérfény életem taván.
S, ha bentebb horpad lelkembe a magány,
Isten nevét számra veszem imámmal.

Szóláncokon hintáz poéta énem,
esztendőim elbírja aprócska lényem;
sorsom lett e könnyed, ritmusos ringás.

A vers az egyetlen, az eredendő,
s minden megfertőzöttnek követendő
minta, s jutalma egy mély főbólintás.