Adj erőt

Árva sorsom bús kalásza,
Beletaposva a sárba,
Eltiporva nem terem;
Mert csirája félelem.

Azt mondták a bölcsek régen;
Nem lehet több egy szekéren,
Annyi csak, mit bír a ló.
Többet rakni nem való.

Most a súlyt vállamra dobják
Számolatlan. Nincsen korlát.
Vagy bírom, vagy elbukom;
Nincs választás, jól tudom.

Énekeltem én kesergőt,
Nem láttam fától az erdőt.
Elhalt fájó énekem.
Adj hát erőt Istenem!

Adj erőt, hogy higgyek újra!
Új reménnyel, boldogulva.
Népem sorsa már ne fájjon;
Szép nemzetünk talpra álljon!
 

Hozzászólások

lnpeters képe

Az a súly rajtunk marad, Braunel. Leginkább helytállás az élet.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Hát igen... De azért egy kis remény mindig marad, mert ahogy Wass Albert írta : "A víz szalad, a kő marad,
a kő marad."  Vagy, hogy Petőfit idézzem: "
Habár fölűl a gálya, s alúl a víznek árja, azért a víz az úr!"

Köszönöm, hogy elolvastad.

Mysty Kata képe

 Hit nélkül üres életünk,

 félelemben élhetünk,

 A félelem  bénít, meg-

 betegít , megsemmisít.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Igazad van kedves Kata.

Örülök, hogy itt jártál :)

Tetszik a fohász, Barna, egyedül egy dolgot nem értek jól; Énekeltem én kesergőt,
Nem láttam fától az erdőt. - ez a két sor hogy függ össze? Azért énekeltél kesergőt, mert nem láttad a fától az erdőt? Ha láttad volna akkor nem kesergő lett volna? Ez nekem valahogy nem jön össze...
Gondolom, logikailag oda illik, hogy hittel valamiben és amiben nem láttad mi az igazság, de így a kesergő mellett nem passzol...


Kedves Joe!

Már reggel, amikor hazatértem a munkából elolvastam a hsz.-okat, csak nem volt erőm, hogy válaszoljak. Most sietve jöttem, hogy elmondjam Tamásnak, hogy miért írtam úgy, az a versszakot, de te megelőztél. :) Én sem tudtam volna pontosabban leírni a lényeget nálad. Örülök, hogy neked "átjött" a szöveg.

Köszönöm. Üdv.: Barna.

Kedves Tamás!

Kb. ugyanazt írtam volna le magyarázatként, mint amit Joe megfogalmazott. Tehát: pontosan azért énekeltem kesergőt, mert nem láttam a kiutat (fától az erdőt), és ezért elhalt fájó énekem ...

De nagyon örülök a hsz.-odnak, mert ez azt jelenti, hogy érdekelt téged ez a versem ... És ez jó. Különben erre nem is gondoltam, amikor megírtam a verset. Nekem egyértelmünek tünt. Na de minden ember (minden olvasó) más, és így másképpen értelmezheti a mondanivalót. És ez sem baj, sőtt ...

Köszönöm, hogy elolvastad.

Üdv.: Barna