A szélcsend nyugalma
Beküldte Mysty Kata - 2013, szeptember 7 - 10:21
Mysty Kata
A szélcsend nyugalma
Egy városi park padján ültem,
a teret nézve elmerültem.
Fény és árny szelte át,
függönyt rajzolva a teret...
A nyugalom nem engedett.
A kerékpárút-szegély csak hallgatott,
amott nagyi az unokájával
kocsijában, komótosan ballagott.
Kókadt a gyerek feje,
délutáni zsivaj elült...
majd imitt-amott őszbehajló fák
ágaira hajolt. Arrébb a másik
pad sem unatkozott, rajta
asszonynép pörölt. Minden
szó; ráncoknak ostor,
táncolt, majdnem viháncolt...
Kutyákkal sétált férfi, nő, gyerek...
- A póráz mily' messzire elvezet!
Egy vasárnap délután
ágyat vetett bennem
a szélcsend nyugalma.
És a ráadás, - amikor egy száraz
fa ága suttogott békés éjszakát.
Hozzászólások
hzsike
2013, szeptember 7 - 13:42
Permalink
Csodálatos, őszi életképet
Csodálatos, őszi életképet festettél Katám. Örömmel olvastam:Zsike :)
Nagygyörgy Erzsébet
2013, szeptember 7 - 14:23
Permalink
Kedves Kata! Hát ez nagyon
Kedves Kata!
Hát ez nagyon szép lett, csodás őszi képekkel.
Szeretettel Dyona
barnaby
2013, szeptember 7 - 16:11
Permalink
Nagyon szép őszi képeket,
Nagyon szép őszi képeket, mondhatnám szinte idillt festettél le szavakkal Kata. A "PÖRÖLT"kicsit erős kifejezés, veszekedést jelent az én olvasatomban...gondolom nem erre gondoltál a sertepertélő mamikat nézegetve:)Egy elütés van még, a kerékpár út, és már nem is kötözködöm tovább...örömmel olvastalak most is.Ölelésem:B:)
Mysty Kata
2013, szeptember 7 - 21:10
Permalink
Köszönöm SZÉPEN!!!!
Köszönöm SZÉPEN!!!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
M. Karácsonyi Bea
2013, szeptember 8 - 19:12
Permalink
Nagyon szép képek, hangulat,
Nagyon szép képek, hangulat, tetszett.
Egy saját gondolatom jutott róla eszembe, ha nem bánod, idehoztam.:)
Egy padon
Az ember néha úgy elmereng...mint író, mint asszony, és kisgyerek. Nézi a levél hullását, kémleli az eget, hol lehetnek a tündérek, merre angyalsereg? A parkban ül, mellette padtársak, mind mások, mégis, akár veterán bajtársak. Pörgeti a szél a szirmokat, egy koldus inna még, kismama nézi, ahogy elborul az ég. Nap bújik felhő mögé, eső permetez, a világ olykor egyetlen parknyi felület.
Mysty Kata
2013, szeptember 8 - 22:09
Permalink
De szép volt Sea!! Köszönöm
De szép volt Sea!! Köszönöm az élményt!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2013, szeptember 9 - 19:00
Permalink
Nagyon szép a Te versed is,
Nagyon szép a Te versed is, Sea!
lnpeters
2013, szeptember 8 - 23:00
Permalink
Kata, ez egy kitűnő vers!
Kata, ez egy kitűnő vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Zajácz Edina
2013, szeptember 8 - 23:23
Permalink
Nagyon szép alkotás,
Nagyon szép alkotás, gratulálok Kata!
Schvalm Rózsa
2013, szeptember 9 - 15:56
Permalink
Nagyon szép kedves
Nagyon szép kedves Kata.
Gratulálok! Szeretettel: Rózsa
hubart
2013, szeptember 9 - 18:59
Permalink
Ó, de szép! Teljesen
Ó, de szép! Teljesen elbűvöltél, köszönöm! :)
Mysty Kata
2013, szeptember 9 - 22:45
Permalink
Szeretettel MEGKÖSZÖNÖM
Szeretettel MEGKÖSZÖNÖM Drágák vagytok!!!!!!!!!!!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Haász Irén
2013, október 6 - 15:25
Permalink
Tetszett nekem. Az apró kis
Tetszett nekem. Az apró kis mozdulatokból, történésekből szép, mélységes nyugalmat építettél!
Mysty Kata
2013, október 6 - 17:36
Permalink
Örömmel látlak , hallak
Örömmel látlak , hallak Irénkém!Ölellek!Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"