A pénz nem boldogít...(Fabula)


 

 

 

 

Élt egyszer két jó barát a Csámpási erdő legmélyén, Nyúl Benő és Róka Ricsi. 

Általában jól elvoltak, sose vesztek össze semmin. Ám egy nap hatalmas bank épült az erdő szélén, a Réti Pláza mellett.

A szegényebb erdei népnek nemigen futotta ott vásárolni, mert az erdei pénz (gyümölcsök, termések, magvak), amikkel általánosan fizettek, nehéz munkával gyűjtöttek télire, nem lehetett fizetni, csakis arannyal. Az aranyat pedig a bank melletti pénzverdében készítették a szakmókusok.

Jó ideig minden a megszokott kerékvágásban haladt, Benőék télire gyűjtögettek, ahogyan mindenki más is, de egy szép nyár végi napon a ravaszdi Ricsi azt gondolta ki, hogy ő a könnyebbik végét fogja meg a munkának, azaz nem dolgozik, nem gyűjtöget idén télre. Más ötlete támadt.

— Te Benő, minek hurcolod ezt a sok holmit az odúdba? — kérdezte.

— Mintha nem tudnád. Hogy legyen eleség télire — válaszolta Benő.

— Jól van, csak küszködjél, ha neked így jó, majd én megmutatom, hogy kell ezt csinálni, Ricsi módra — mondta és elfutott a pénzverde irányába.

Benő hosszan nézett utána, fejét csóválva, hogy megint mit kavar ez a buta Ricsi. Majd pórul jár, mint legutóbb, amikor szintén remek ötlete támadt.

Telt-múlt az idő, eljött az ősz és jött Ricsi egy hatalmas erszénnyel az oldalán, ami tele volt tömve alaposan. Benő rögtön megkérdezte, mit akar.

— Gyere csak, majd táthatod a szádat, megyünk bevásárolni a Réti plázába!

Benő megrántotta a vállát és elindultak, de amikor mindent megvettek, s éppen a fizetségre került volna a sor, Ricsi kinyitotta a rejtélyes erszényt. S láss csodát rengeteg csillogó arany gurult szanaszét.

Ez a biztonsági-őrkutyának is szemet szúrt, rögvest rákérdezett, honnan van.

Kicsit megszorongatta Ricsit, aki erre gyorsan kibökte, hogy még a nyáron megfúrta a pénzverde egyik kasszáját, tehát lopta.

A nagy ricsajra minden erdőlakó összeszaladt, figyelve a fejleményeket.

Az őrkutya, ekkor beleharapott az egyik aranypénzbe és elmosolyodott:

— Hát ezzel az akcióddal, Ricsi duplán ráfaragtál, mert nemcsak rabló vagy és lusta, hanem ráadásul hamis is a pénzed, amit loptál, mert ezek az erdei óvodának készült, aranyozott papírral bevont csokipénzek, amit karácsonyra kaptak volna az ovisok.

Erre a végszóra minden erdei lakó hangos, gúnyos kacagásba kezdett és azt kántálták, hogy így jár, aki kapzsi és lusta, rabló!

Róka Ricsi kezére hamar bilincs kattant, farkát behúzva oldalgott a rendőrmedve után, alaposan megszégyenülve.

Álljon itt hát mementónak, hogy a pénz nem boldogít, pláne, ha hamis és ebül szerzett...

 

 


 



 

 

 

Élt egyszer két jó barát a Csámpási erdő legmélyén, Nyúl Benő és Róka Ricsi. 

Általában jól elvoltak, sose vesztek össze semmin. Ám egy nap hatalmas bank épült az erdő szélén, a Réti Pláza mellett.

A szegényebb erdei népnek nemigen futotta ott vásárolni, mert az erdei pénz (gyümölcsök, termések, magvak), amikkel általánosan fizettek, nehéz munkával gyűjtöttek télire, nem lehetett fizetni, csakis arannyal. Az aranyat pedig a bank melletti pénzverdében készítették a szakmókusok.

Jó ideig minden a megszokott kerékvágásban haladt, Benőék télire gyűjtögettek, ahogyan mindenki más is, de egy szép nyár végi napon a ravaszdi Ricsi azt gondolta ki, hogy ő a könnyebbik végét fogja meg a munkának, azaz nem dolgozik, nem gyűjtöget idén télre. Más ötlete támadt.

— Te Benő, minek hurcolod ezt a sok holmit az odúdba? — kérdezte.

— Mintha nem tudnád. Hogy legyen eleség télire — válaszolta Benő.

— Jól van, csak küszködjél, ha neked így jó, majd én megmutatom, hogy kell ezt csinálni, Ricsi módra — mondta és elfutott a pénzverde irányába.

Benő hosszan nézett utána, fejét csóválva, hogy megint mit kavar ez a buta Ricsi. Majd pórul jár, mint legutóbb, amikor szintén remek ötlete támadt.

Telt-múlt az idő, eljött az ősz és jött Ricsi egy hatalmas erszénnyel az oldalán, ami tele volt tömve alaposan. Benő rögtön megkérdezte, mit akar.

— Gyere csak, majd táthatod a szádat, megyünk bevásárolni a Réti plázába!

Benő megrántotta a vállát és elindultak, de amikor mindent megvettek, s éppen a fizetségre került volna a sor, Ricsi kinyitotta a rejtélyes erszényt. S láss csodát rengeteg csillogó arany gurult szanaszét.

Ez a biztonsági-őrkutyának is szemet szúrt, rögvest rákérdezett, honnan van.

Kicsit megszorongatta Ricsit, aki erre gyorsan kibökte, hogy még a nyáron megfúrta a pénzverde egyik kasszáját, tehát lopta.

A nagy ricsajra minden erdőlakó összeszaladt, figyelve a fejleményeket.

Az őrkutya, ekkor beleharapott az egyik aranypénzbe és elmosolyodott:

— Hát ezzel az akcióddal, Ricsi duplán ráfaragtál, mert nemcsak rabló vagy és lusta, hanem ráadásul hamis is a pénzed, amit loptál, mert ezek az erdei óvodának készült, aranyozott papírral bevont csokipénzek, amit karácsonyra kaptak volna az ovisok.

Erre a végszóra minden erdei lakó hangos, gúnyos kacagásba kezdett és azt kántálták, hogy így jár, aki kapzsi és lusta, rabló!

Róka Ricsi kezére hamar bilincs kattant, farkát behúzva oldalgott a rendőrmedve után, alaposan megszégyenülve.

Álljon itt hát mementónak, hogy a pénz nem boldogít, pláne, ha hamis és ebül szerzett...