A paramnézia bája
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, augusztus 5 - 18:35
Milyen messze lehet az Óperenciás?
Miféle cipő kell, hogy addig eljussak?
Varrassak-e köpenyt, olyan bűvös-bájost?
Ki segíthet ebben? (Nekem bonyolultak.)
Kell-e vinnem rózsát Valaki sírjáról, s
lendíthet-e majd az jó-tündérségemen?
Lelkem átlényegül anélkül is vajon?
(Talán elég csupán, ha főm belevetem.)
Súlyos kérdéseim viccesen hathatnak...
De emlékszem, mikor ott álltam a parton.
Melyik életemben vagy holtamban tettem?
Nos, ezt bizony nehéz volna megmondanom.
Sípgyártók eltűntek, fütyölhetek számmal,
hétmérföldes léptet álmomban sem kapok -
hamu sincs, amiben pogácsám sülhetne...
Kihalt óriások közt járok most gyalog.
Győzőm lesz a medve, oroszlán és kígyó,
nézhetem üveges szemekkel a kaput....
ahonnan kikiált majd egy csengettyűhang:
- Mi nem vagyunk sehol, másé a Déja vu-d.
(2016. július)
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 A paramnézia bája.jpg | 31.98 KB |
