A lényeg
Beküldte Csilla - 2015, május 3 - 17:11
Tárva már a boltív terhe,
szalmaszálon égszín kedve
megtörik.
Sajdulásod pírján égve
földre hull, kicsordul vére,
s szétesik.
Minden álmod őrizd mélyen,
táncra hív a fáradt éden
hajnalig.
Holdsugárban úszó lárma,
kételyekben ázó pára,
pörgetik.
Állj a csendbe! Üszkös vágyad
tágra nyílt szemedbe márthat
képeket.
Nem való, ne higgy a szónak!
Bárki kétli, tudd, hogy jó vagy,
lényed ez.