A hold szeme

Ma olyan fénnyel öl meg a szemed,
méregzöld írisze marja lelkemet .
Tapintásodban, hívó lélek- sziget ,
mint csillagos égről fényüzenet.
Kezedben arcod, remény hinti be;
Vágyod a kezet, hogy érintse meg,
talán a szívben még nincs hideg...
Megismernéd a Hold túloldalát,
hogy megtudd, mi van rég odaát?
A Hold sötét oldalán nagy a titok.
Búra és bajra mindig nyitott
könyvlapokkal teleírt panasz folyók.
Nem tudni kik rosszak,s miért a jók
kerültek ide,talán ártatlanul...
Itt az élet, már új szabályt "tanult".
Mert a sötét oldalon jelet hagyók
magányba zárt, örök lélek lakók...
Jóság és szépség, itt ki látja meg?
Feketén, ráncban zihál a csend...