A biokert rejtelmei, avagy a vándortyúkok...

  Bizony, nálam biokert van, egyrészt azért, mert drágák a szerek, másrészt, hogy egészséges termések legyenek, ha már kínlódok vele. Két éve költöztem ide, az új házba, ami régi, tulajdonképpen csak kipofozták, ráment az a bizonyos fehérneműm is...

  Ám, de térjünk vissza a kertre, mindig szép virágos kertem volt a régi háznál és a kedves, új lakóval megbeszéltük, hogy átmentek a kedvenc virágaimból néhányat, amik sikeresen debütáltak az új helyen, valamint szereztem sok ismeretlen fajta, különleges növényt, cserjét, virágzó töveket, fákat, évelő örökzöldeket. Mára már egyik-másik eléggé elburjánzott, az alig két éves, császárfa, vájt fülűeknek, (Paulownia tomentosa), szerintem mutáns, mert nálam éppen az ötödik métert éri el a napokban, szóval van botanikai sikerélményem, számtalan. Meg kell itt említenem, hogy akik nem tudják, a császárfa nem kedveli a homokos földet, mert a barátnőmnél csak bonsai méretűre nőtt, ugyanannyi idő alatt, mint nálam.

  No igen, a fák, van nálam itt egy csodás, de halódó félben levő, különleges meggyfa, öreg gazdái már nem tudták megfelelően gondozni, de mi megpróbáltuk megmenteni, több, kevesebb sikerrel. Lefűrészeltük a száraz ágakat, meg is hálálta azonnal, mert a következő tavaszon, tele volt virággal, úgy nézett ki, mintha beszórta volna az Isten pattogatott kukoricával...

  Lett a nyáron rengeteg meggy rajta, különlegesen bordó húsú, mézédes fajta, még a mag közelében is bordó. Az íze csodás, azonmód készítettem belőle meggymártást, ami mondanom se kell, majdnem fekete bordó lett, nem olyan sápadt rózsaszín, mint a menzai...

  Ja, és a vándortyúkok, most élvezem a szamócát is, augusztus végén, mert a tavasszal leették zölden az idegenből importált tyúkok, vagyis amennyi tojást tojtak, azt leették eperben, szóval ráfizetéses volt az üzlet, annak azért örülök, hogy a nagydobosi tökeimre nem fenték rá a fogukat, szépen nevelkednek, titokban a hatalmas leveleik alatt, viszont a retket, guggon ülő zöldbabot nyomtalanul eltüntették. Jó kis ártéri agyagos barnaföldem van, minden óriásira nő benne, mintha húznák. A szép paradicsomfáim termését valami dézsmálja, de meglestem és kiderült a kutyusom különleges gusztusa miatt lett kevesebb a leszüretelhető paradicsom, itt kéne jeleznem, hogy tavaly a szépen növekedő zöldpaprikámat is, szintén ő dézsmálta, rendszeresen.

  Kicsit pukkadoztam a méregtől, de kieszeltem egy remek trükköt, hogy maradjon is egy kis paprikám és a kutya le legyen szoktatva a csemegézésről, tehát egy hirtelen ötlettől vezérelve megkínáltam erős paprikával, gondoltam én, hogy így majd leszokik róla...de nagyot tévedtem, hiszen amikor másodszor nyújtottam oda neki, ugyanolyan lelkesen befalatozta, szóval ennyit az ötletemről...

  Biokertet emlegettem a címben, de igaz is, elkötelezett híve vagyok a természetes megoldásoknak. Valamint az az igazság nem is tudok permetezni, viszont így egészségesebb gyümölcsök, termések lesznek a fáradságosan nevelt, kerti kedvenceimből. Mind hozzájárulnak a természet adta szépségek tárházához, egyensúlyt hoznak, rohanó életünkbe.

  S amikor boldogan szöszmötölünk, saját biokertünkben, annak az érzésnek párja nem akad.
  Tegye aki, teheti, gondozzon növényeket, fákat és nem csalatkozik...

Írta: Nagygyörgy Erzsébet