Őszsirató tankák

Szitakötőszárny

nekifeszül a szélnek

mintha intene...

Fecskék délre repülnek

Talán, majd visszatérnek.

A napsugarak

lágy fénnyé szelídülnek

vágyak kihűlnek

Köd lepi el a tájat

a nyár tűnő káprázat.

Már nem is nyargal

halkan, lengedezve fúj,

bágyadt őszi szél.

Kertek alatt osonva

házak falához simul...

barna szemekkel,

szúrós ruhában lapul

Szelídgesztenye.

Meleg boldogság, illat.

Tenyeredben fényre gyúl.