Őszi szél

Most még nyár tüze lopja a csókját könnyel a tájra

Jó kedvvel néz, szűrve a hajnali csendbe madárdalt

Füstös aranyban színez nap szeme fára, virágra

Éled a lombvár rezgőn, trónusa tengere zöldnek

Megmerit akkor kék-szín mámort, így lepihenni

tér. Falevél sír; elviszi szél fia nyári világom?...

Ősz szele Ő. Jól ismeri már. Kél mindig e tájon...

Őrzi a fényt rég, átfon lágyan, hogy sose fájjon

élete ősznek... tél dere hóval küldi pihenni...