Éber álmától fél

Beküldte Mysty Kata - 2013, augusztus 28 - 16:57

 

Mysty Kata
Éber álmától fél...

Pusztából repült ki egy nehéz sas madár,
vakká tette úgy megsebezte itt a fény.
Tüzes gömb már , tüzet nyelő e földi lét,
könyörög, vizet kérve szomjas holnapért.
Pokol árnya gyermeteg rávetül, s terül.
Nem menekül, lakat alatt békéje vár,
Félénk fogoly, szívében épen él a vágy.
Zsarnokká lett, mentő társakat aláz.
Halált fiadzik már a hűséggel szülő!
Remete a lélekbe zárt mély fájdalom.
Kínjával koronázza, meg nem nyugtatja,
éber álmától fél suttogó csöndes éj.

 

 

Hozzászólások

Schvalm Rózsa képe

Schvalm Rózsa

2013, augusztus 28 - 18:52

Kedves Kata!

Elgondolkodtató, nagyon szép vers.

Szeretettel gratolálok!  Rózsa

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2013, augusztus 28 - 20:36

  RÓZSIKA DRÁGA köszönöm az elismerő szavakat!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, augusztus 28 - 19:03

Nagyon tetszik, szép lírai.

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2013, augusztus 28 - 20:38

 Sea neked is köszönöm az elismerő szavakat.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

barnaby képe

barnaby

2013, augusztus 30 - 15:03

Olyan mintha parafrázis lenne, vagy evokáció...eléggé szaggatott a vers, hangulatában, és gördülékenységében is...vagy ez egy újabb oldalad Kata?Minden esetre nagyon megleptél, és tetszik is:)Gratulálok:B:)

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2013, augusztus 30 - 16:04

  Először is örülök a fotódnak....A vers nem parafázis, sem nem evokáció...Egyéni szülemény...csak úgy jött...

  Tudom dolgozni kellene még rajta...Köszönöm szépen az értékelést!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"