Valóság-sokk

Kiszakítod magadat urnádból,
egy lépéssel ott teremsz a létben,
megkezdődik valóság-sokk álmod,
dimenziók nyílnak meg a térben.

Míg mozgásba lendülnek a vágyak,
egységérzést felejt el a tudat,
a szeretet, bizalom hiánya,
hideg pokol tornácára juttat.

A mennyország csak elhagyott várrom,
misztikával körbeölelt világ,
azt gondolod, biztos változást hoz
a félelemmel elmormolt imád.

Amikor már senki sem vigasztal,
a reményed is szertefoszlott rég,
érkezik a segítség malaszttal,
mit megfáradt lelkednek küld az ég.

Akkor találsz egészen magadra,
ha benned mindent beragyog a fény,
végigjárva a földi utadat,
a teljességbe újra visszatérsz.