Vázlat egy adventi imához
Beküldte virginás - 2019, november 4 - 11:24
Odakint december járja az utcákat,
a tájra havat hint,
igazi káprázat.
Csend van, a perc múlik, csillag ragyog távol,
öleli a fákat,
zúzmarát varázsol.
Bent a fenyőágból kis koszorú lészen,
várja már a család,
a négy gyertya égjen.
Szívüket az ünnep kisimítja szépre,
halkan imádkoznak:
ne vígy kísértésbe!
Kenyerünket add meg, jöjjön el országod,
legyen meg a földön
s mennyben akarásod.
Zsebre dugott kézzel, kint, a havazásban,
Krisztust váró szívvel
ünnepi imánkban.
A kis gyertyák fénye lobbantson világot,
ez új várakozás
legyen a sajátod.
Szétterül a tájon csendje az ünnepnek,
érdemes volt várni.
Hallod? Már csengetnek!
2018. december 5.
Hozzászólások
Csilla
2019, november 4 - 11:35
Permalink
Kedves András!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok a vershez, és oromra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2019, november 4 - 14:56
Permalink
Gratulálok, hangulatos, szép
Gratulálok, hangulatos, szép vers!