Utsó barát
- Mit eszel, kisfiam? - kérdi a szenes,
a parkon átmenve késő délelőtt.
- Zacskóból tepertőt, látod, te marha -
mondta a kisfiú dühös kérkedőn.
A szenes nyelt egyet, minek a kérdés,
gyermeket megütni mégsem lehet;
egyet örökre megjegyzett magának:
messzire elkerül minden gyermeket.
S jött az anya, a drága jó anyuka,
rázza a retikült, közben üvölt:
- Takarodjon innen, maga tróger!
S gyermekét ölelve egyre dühöng.
Szenesünk elment lehajtott fejjel,
irány a kocsma, a féldeci vár,
sarokba húzódva réveteg szemmel
mered a semmibe, s rendel piát.
Néha megpróbál embernek lenni,
lecsúszott melós, ha társra talál,
emelt fejjel a kocsma közepén
öntudattól fűtve csak ő prédikál.
Mondja az imát, a kocsma imáját:
- Mindenki vendégem, igyunk ma hát!
Pénzt dob a pultra, koccint a múltra,
s torkán lecsúszik az utsó barát.
Hozzászólások
George Tumpeck
2011, december 28 - 21:30
Permalink
Koszonom , hogy
Koszonom , hogy foglalkoztatok a fent irasal.
Par dolgot szeretnek megjegyezni . Felmerult , hogy miert is irodott ez a vers . Nos, en joforman egy jatszoteren notem fel,ismertem a verklist a szeneseket a jegest , es sajnos mind azokat az embereket akit leneztek , lebecsultek megvetettek oket /Milyen konyu valakit lenezni , letrogerozni annelkul , hogy ismernenk / A kocsmaban meleg volt , ha esett ha fujt elturtek ,meg akkor is ha nem fogyasztottam . Figyelni , halgatni jartam be , erdekelt ez a vilag . Talan nem baj ha megirom . 15 evessen csuktam be magam utan az ajtot , meg nem mentem haza .Nem volt hova. Kicsit mas szemszogbol nezem a vilagot , mert en igy lattam , latom. Azert leeretsegiztem , szakmat tanultam , mind ezt a parkbol . Nem adatott meg a nyugodt csaladi hatter ,Szoval elnezest a temavalasztasert , de ez all hozzam kozel . Szamomra fontos egy versnel a dallam es a szavalhatosag . Nem szoktam szotagot szamolni , ha gordulekenyen mondhato .
Lehet , hogy megkoveztek erte , de ez van , ezert a szakmai resszel nem is tudok , nem is akarok vitazni . Igazatok van
„…Szóval: szentegyház, ahová belépni
Bocskorban sőt mezítláb is szabad.”
Petőfi Sándor: A költészet (részlet)
Szoval en vagyok aki mezitlab erkezett.
G. Tumpeck