Úgy belém sajdul...
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, április 11 - 17:22
Feszesen állok,
mint a hős nyárfák,
s velük vigyázom
a honi tájat.
Úgy belém sajdul
a gyötrő bánat,
ha látni vélem
a rút jövendőt.
S hiába állok
szélin' az útnak
s vigyázom hazám,
ha nincs már hitünk,
se frissítő szél,
ami e népes
fasornak végre
enyhülést adna.
Hozzászólások
hzsike
2015, április 11 - 17:28
Permalink
Kedves Erzsike! Szeretettel
Kedves Erzsike!
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez Szerkesztőségünk nevében is.
Zsike :)
Nagygyörgy Erzsébet
2015, április 11 - 18:05
Permalink
Kedves Zsike! Köszönöm
Kedves Zsike!
Köszönöm szépen.
Erzsike
Haász Irén
2015, április 11 - 18:50
Permalink
Engem mmegfogott ennek a
Engem mmegfogott ennek a versnek a szikár szomorúsága...tetszett, Erzsike!
Nagygyörgy Erzsébet
2015, április 12 - 10:26
Permalink
Kedves Irénke! Pontosan erről
Kedves Irénke!
Pontosan erről is szól, köszönöm. ( Az ominózus kötőjelet, a helyesírás-elemző javasolta, úgy máskor nem hiszek neki.)
Erzsike
Bieber Mária
2015, április 12 - 12:34
Permalink
Kedves Erzsike! Gratulálok
Kedves Erzsike!
Gratulálok nagyon szép, hazáért aggódó versedhez! Engem a nyárfaallegória fogott meg, s ahogy az egész nemzetre szépen átvitted az út szélén álló fasor jelentését. Érzelemmel, hazaszeretettel van tele versed.
Bieber Mária
(Hespera)