Tűzkehely

Szél sodorta szikrán gyúlt a nóta
- csillagfényből, tőled érkezett.
Perzselő e szenvedély azóta,
szent hevében égve vétkezek.

Hébé pokla. Tűzkehelybe ittam,
megkívánva istenek borát,
nem reméltem már, s ma mégis itt van,
újra érzem méze mámorát.

Kóbor álmok - messze tűnt a béke,
szívem írt, nyugalmat nem talál;
bűnbe estem, mégis bízva: végre
mennybe juttat így e tűzhalál.