Titokrejtő
Beküldte zelgitta - 2019, április 26 - 20:46
Flóra ujjong, kicsi madáj!
S szaladna a rigó után,
majd megtorpan apró lába,
fehérpöttyös csizmácskába’,
mert a madár, illa-berek,
már a nyárfaágon lebeg,
s kihívóan füttyög onnan
szerelemtől megszállottan.
Áll a gyermek, szeme mélykék
titokrejtő tengermélység,
benne reszket csillag fénye,
tüntér vágyad hová lépne?
Lépne ide, szállna oda,
lába előtt kék ibolya,
virágokból színes szőnyeg,
mesefákon méhek nőnek.
Zsenge fűszál hajlott hátán
himbálózó bogárlátvány,
elfáradt, vagy nyugovóra
térhetett? – tünôdik Flóra.
Látod, érted van itt minden,
Tavasztálcán, tarka kincsen
ringatózik a reménység,
(durva kezek szét ne tépjék…)
Napfény-álom harmat arca,
szellő kap a selyemhajba...
Hozzászólások
Csilla
2019, április 26 - 20:48
Permalink
Kedves Gitta!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok csodaszép, dallamos versed Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
zelgitta
2019, április 26 - 22:16
Permalink
Köszönöm nektek!
Köszönöm nektek!
üdvözlet mindenkinek,
Gitta
Zagyi G. Ilona
2019, április 28 - 10:31
Permalink
Szerettem! Üdv:Ilona
Szerettem!
Üdv:Ilona
hubart
2019, április 29 - 10:06
Permalink
Kedves vers, szívmelengető
Kedves vers, szívmelengető sorok! :) Gratulálok!
lnpeters
2019, május 5 - 14:55
Permalink
Ez nemcsak szép - bájos is!
Ez nemcsak szép - bájos is!
Pete László Miklós (L. N. Peters)