Szerelem

Beküldte Braunel - 2012, július 20 - 10:27

Talán a mély-tüzű szemed,
mi megfogott sok éve már.
Talán a fény az arcodon,
netán a röpke, kósza nyár.
 
Nekünk zenélt az ég s a föld;
szeretni vágytam oly nagyon.
Szerelmed ajkaimra hullt,
s elégetett az ágyadon.
 
Nem is tudom, mikor, de jött.
A perc megállt, s reám fagyott.
Belém hatolt a tiszta hang,
s azóta is rabod vagyok ...

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
  • Megosztás
  • A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
  • 1934 olvasás

Hozzászólások

hubart képe

hubart

2012, július 22 - 21:25

Gyönyörűen levezetett gondolatsor,  szabatosan megírt vers. Gratulálok!.

Braunel

2012, július 23 - 16:39

Köszönöm szépen Feri.

Örülök, hogy tetszett:)

Haász Irén képe

Haász Irén

2012, július 24 - 15:20

Kedves vers, szép érzelmet vezet le, egyszerűen, őszintén, magával ragadóan.

Én nem találom versben nagy problémának az amely, ami különbségét. Kérdés, mi a fontosabb: a ritmus, rímek, vagy a kifejezés pontossága. Azt gondolom, prózában mindenképp fontosabb ez, mint versben. Ott viszont feltétlenül.