Szemed tükrében

Egy titkot súg a harmatos,
édes ráncokba gyűrt selyem,
hűs testén illatod remeg:
boldog múlt, álmatag jelen.

Hunyt szemmel végre engedem,
s forró emlék, mi elsodor:
türkizkék tűzben ég szemed,
s tükrében lettem én fogoly.