Magamra hagytál
Beküldte hubart - 2012, szeptember 29 - 22:53
Kihunyt a fény. Szobámba zárva
megült a csend, a mának bére.
Csupán a szív, a lélek árva,
kicsiny harangja ver ma félre.
Nyugalma veszve rég a percnek,
mióta tőlem elköszöntél.
Anyátlan így maradt a gyermek,
virágos őszre sírva jön tél.
A nagyvilág a semmi kertje,
hiába hagytad itt örökbe;
kiég a hold, a lávapernye
aszott levélre hull zörögve.
Mit ér a szó, ha ríni kezdek?
Magánynak egy a széle, hossza...
Bolyong a lét, a kedve veszteg,
szerelme, álma már kifosztva.
Hozzászólások
Paszternák Éva
2012, szeptember 30 - 19:47
Permalink
Szép. Kell-e, lehet-e többet
Szép. Kell-e, lehet-e többet elmondani, ha egy tökéletes alkotást olvashatunk?
Zajácz Edina
2012, október 1 - 16:11
Permalink
Látom, azért csiszolgattál
Látom, azért csiszolgattál rajta. Szép :).
hubart
2012, október 1 - 16:52
Permalink
Úgy tettem fel ide is, kedves
Úgy tettem fel ide is, kedves Edina, ahogy a blogban van. Köszönöm hozzászólásodat.:)
hubart
2012, október 4 - 16:20
Permalink
Köszönöm, kedves Éva!:)
Köszönöm, kedves Éva!:)