Lolita

Én még emlékszem Rád.
Jöhetnek-mehetnek évek, gyérülhet
Egykorvolt buja kóchajam,
Mélyülhet arcomon ránc és
szívemben a kétségbeesés -
Meghalhat mind, aki ismert téged,
Szenilis, nyámmogó zombivá válhat -
Sodorhat penészes újságpapírt és rozsdás konzervdobozt
Gyerekkorunk játszóterén a szél -
Én még emlékszem Rád.

- Szeplőid pentagramjáról
Verset írtam, madrigált
Combodat övező pihe-glóriádról -
Szemhéjam vetítővásznán látom
Sandro-rajzolta,
Kecses alakod.

Én felnőttem, te gyerek maradsz,
Most és mindörökké.
Csak a halottak halhatatlanok.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves Alkotótársunk!

A versedhez gratulál a szerkesztőség!