Jövőt nevelj
Beküldte hubart - 2012, július 11 - 12:19
Hol álmaimra rákacagtak,
sötétbe zárva félve éltem.
Feszültem átkozott falaknak
- szabad világot sem reméltem -
de létcsiráim megmaradtak.
Amerre lábaik tapodtak,
szemérem árva börtönében
jövőt nevelj a holnapoknak,
s ahol közönynek éje ében,
szemét kutasd a csillagoknak!
Magány falába rést ütöttem,
hol átszitál a fény varázsa -
sugárba, közted és közöttem;
napunknak óarany kalásza
remélem, végre szárba szökken.
Hozzászólások
Mysty Kata
2012, július 11 - 22:48
Permalink
Fogadd gratulációmat , a
Fogadd gratulációmat , a versed különleges szép élmény...Előadható és hatásos!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Zajácz Edina
2012, július 11 - 22:59
Permalink
Most is nagyon szép, a
Most is nagyon szép, a harmadik versszak különleges a számomra :)
gratulálok, szerettel:Edy
hubart
2012, július 12 - 12:03
Permalink
Kedves Kata, köszönöm szépen
Kedves Kata, köszönöm szépen hozzászólásodat, gratulációdat!:))
hubart
2012, július 12 - 12:05
Permalink
Kedves Edy, örülök, hogy
Kedves Edy, örülök, hogy tetszett, köszönöm szavaidat!:))
Vesztergom Andrea
2012, július 12 - 12:43
Permalink
Ha a létcsírák megmaradnak,
Ha a létcsírák megmaradnak, akkor még van remény...
Nagyon szép vers, gyönyörű líra.
Gratulálok.
hubart
2012, július 12 - 20:57
Permalink
Köszönöm, kedves Andrea!:)
Köszönöm, kedves Andrea!:)