Emlékek kútja

Mohos kút, sötét kövek,
folyondárral tele,
levelei mint emlék
tobzódó levele…

Édes-bús események,
arcok és helyszínek,
szívek, mik engem törtek,
s általam tört szívek…

Fölé hajlok, láz-arcom
belemeríteni,
inteni kell a múltnak,
s fáj búcsút inteni…

De szökőkútként feltört
betűpermet szitál,
összeáll minden léptem,
s neved is összeáll.