Anya álma
Beküldte Boszorka4 - 2018, november 24 - 12:17
A kis konyha az otthon.
Anya bablevese az asztalon hűl,
moss kezet!
- lágy hangon korhol,
aztán fájós derekát simítva
lassan leül.
A lépcsőházat már felsöpörte,
a kuka még tele hassal vár,
ifjú arcáról a mosolyt törölte
a nincs és a soha már.
Egy lakó szánakozva magához int,
a gangon ülve
cukros kenyerem majszolom,
itt egy alig használt kabát, mondja,
a tiéd elég kimustrált, angyalom.
Mosolya fakó és hazug.
A szemébe nézek,
még nem láttam ilyen butát,
hogyan mondjam el neki,
mi nem hordjuk soha
más levetett holmiját.
Az én anyám nekem,
operákról mesél,
vasárnap is munkába megy,
mert őszintén remél,
hogy belőlem híresség lesz,
ez legnagyobb álma,
hát hogyan férne meg rajtam
más kinőtt kabátja?
Hozzászólások
hzsike
2018, november 24 - 12:20
Permalink
Kedves Erika!
Kedves Erika!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Zsike :)
Boszorka4
2018, november 24 - 13:47
Permalink
válasz
Kedves Zsike!
Köszönöm szépen!
Az egyik hozzászóló véleményére válaszolva: Gyermekként történtek a versben leírtak velem, akkor még nem volt turkáló, és ha más használt holmiját hordtuk, az bizony szégyen volt. :)
üdv.Erika
Haász Irén
2018, november 25 - 15:43
Permalink
Kedves Erika, szívvel
Kedves Erika, szívvel olvastam versedet, meg is érintett. A más levetett ruhája némely időkben szégyen, másokban nem az. A csalában a gyerekek egymásnak adták át a kinőtt holmit, ma is így van ez sok helyen, szégyenkezés nélkül. És mégis igaz, amit írsz. Az ember önbecsüléséhez tartozik, hogy a neki szükséges dolgokat ne könyöradományként kapja meg.Adni is, kapni is - tudni kell.
Boszorka4
2018, november 26 - 10:59
Permalink
válasz
Kedves Irénke!
Aki azt mondja, a szegények értelmetlen hisztije ez, az véleményem szerint, sosem volt szegény.
Más betérni a turiba, mert ott érdekes darabokat találni, és más a testvér kinőtt, elnyűtt nadrágját magadra venni. :)
szívvel.