A világ
Beküldte Milos - 2012, augusztus 12 - 15:56
Kétségbeesetten
zúgnak fel az imák,
ahogy az emberek alatt
szétszakad a világ,
ahogy eltépett csonkjain
a beszennyezett földnek
összeomlanak
a hegyek és a völgyek.
Üvöltve rohanunk
az őrülettel táncban,
s mégis csak fekszünk
elgyengülten,láncban.
Sírva nézzük aztán,
hogy eloltod a napot,
hisz ócska festmény voltunk,
s Te eltépted a lapot.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, augusztus 12 - 17:09
Permalink
Szintén gratulál a
Szintén gratulál a szerkesztőség a vershez!:)
Haász Irén
2012, augusztus 15 - 18:58
Permalink
Nagyon érdekes hasonlat, a
Nagyon érdekes hasonlat, a világ, mint egy festmény. Eltépik a képet, és vége mindennek.
Előttem van a jelenet...