Jön már - evokáció
Beküldte Haász Irén - 2013, január 16 - 16:45
A Bul'Mich'-en suhant át,
mint régen,
falevelek röpködtek
lábnyomán,
lelkem kócolta, röpkén, merészen,
mint őneki, s borzongást hintett rám.
Én épp a Szajna felé
ballagtam
- a forró aszfalt is
olvadt szinte -
mélázva, halált sejtve magamban,
s fülembe súgott arcon legyintve.
Titkának súlyától
megremegtem,
akár a széles bulvár,
a fasor.
Egy perc volt csak, más észre se vette,
csak én tudtam, hogy ott jár valahol.
Megleste a vén folyó
sodrába
merült hajót, mely amott
vesztegel,
s egy transzvesztitát, ki alsót rántva
szükségét éppen ott végezte el.
Hozzászólások
Mysty Kata
2013, január 16 - 20:22
Permalink
Egészen jól visszadtad az
Egészen jól visszadtad az eredeti hangulatát. Írtam a poeton én is , nagyon élvezem, de..olvasni is jó! Gratulálok , igazi párizsi miliőt adtál vissza.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
M. Karácsonyi Bea
2013, január 16 - 20:49
Permalink
Szrintem is jó lett.Érett
Szrintem is jó lett.Érett vers.
Egyetlen evokációt írtam,pont Adyt választottam én is, az enyém egész más, majd felteszem.
M. Karácsonyi Bea
2013, január 16 - 21:06
Permalink
Az utolsó versszak azért
Az utolsó versszak azért eltér a többitől,én másként zártam volna le, a transzvesztita nem üt szerintem, hanem romboló hatású.De ez szubjektív, csupán saját véleményem.
Zajácz Edina
2013, január 17 - 12:32
Permalink
Egyéni ízlés csupán, hogy
Egyéni ízlés csupán, hogy nekem nem tetszik, mert én olyan halcsontos-nagymamás lelkű vagyok:)
hubart
2013, január 17 - 15:00
Permalink
Ötletes, hangulatos.
Ötletes, hangulatos.
Toma
2013, január 17 - 20:54
Permalink
Az utolsó előtti sorig
Az utolsó előtti sorig tetszett. Onnan mar sajnos nem. Nem ilyen véget vártam.
Haász Irén
2013, január 19 - 18:40
Permalink
Köszönöm mindenki véleményét.
Köszönöm mindenki véleményét.