Köszönlek, Anyám

Nézlek, ahogy fáradtan
mozdul törékeny tested.
Gyengülő erőd titkolva
válladon pihen kereszted.
 

Nézlek, ahogy sápadtan
a múlt terhét vonszolod,
reményed könnyekbe rejted,
s csak szótlanul hordozod.
 

Nézlek, ahogy álmatlan
éjed ül egy hajnalon
– szemed alatt szarkalábot
mélyít az aggodalom.
 

Nézlek, ahogy szeretve
vársz, vagy éppen jössz felém:
ősi ösztön hajtja lépted
– áldott úton Fény kísér.
 

Nézlek, hogy keresve
felém nyúlnak karjaid.
Ölelésbe fojtott könnyek
sírják Sorsunk harcait.
 

Nézlek, ahogy magad
áldozva vigyázol rám...
Óvjon meg Téged az Isten,
és tudd: szeretlek, Anyám.